Artformer kiállítása Kandinsky és Klee Műtermeiben. Christin Irrgang, a Bauhaus munkatársának megnyitószövege:
Kelle Antal ArtFormer művészi szobrait és képeit különleges helyen mutatjuk be, mégpedig a Dessaui Bauhausban, amely intézmény nemzetközi figyelmet és elismerést vívott ki. Ezek az itt bemutatott alkotások a ház szellemiségével összhangban vannak, és annak ellenére, hogy a kiállítás címe ezt nem sugallja, az alkotásokat jobban megfigyelve felismerhető egyfajta közös gondolkodás... Kelle Antal olyan művészi nyelvet alakított ki, melyet a geometriai formák játékának, átalakulásának és mozgásának foghatunk fel... A művész vari.art korszakát legjobban a Geometriai Pantheon sorozat azon tulajdonsága jellemzi, hogy az egyes szobrok elemei elmozdíthatók és megváltoztathatók. A művek nem befejezettek, hanem olyan kiinduló vagy köztes állapotban lévő alakzatok, amelyek arra késztetik a befogadót, hogy átalakítsa és megváltoztassa őket. Alapállapotukban a műtárgyak olyan szabályos geometriai testeknek látszanak mint a gömb, a kúp és a henger. Önálló szobrokként archaikus formanyelvűek, különleges belső kialakításuk eredményeként változtathatóak. Könnyed, folyamatos mozgatással lehetséges új alakzat létrehozása. A kiinduló korpusz tiszta, világos összetevőiből részben organikus, részben absztrakt kompozíciók keletkeznek. Ez a formanyelv maga a változás. Aművész másik sorozatának, az Aspects műtárgyaknak elnevezése a latin: nézőpont, szempont jelentésű, aspectus szóból származik. Maguk a szobrok és grafikák éppen a nézőpont kifejezés átvitt és szó szerinti megjelenítése annak érdekében, hogy egy tárgyat vagy jelentését egészében és összetevőiben megfigyelhessünk. Erre a műtárgycsoportra jellemző a kiemelkedő anyagesztétika, a visszafogott – főleg a fehér, a fekete és a szürke árnyalataira redukálódott – színhasználat, és a természetes anyagszerűség. Ez a monokróm világ az elmélyülés és az elmélkedés lehetőségét kínálja a szemlélőnek. A művek közül egy-egy tárgyat Kelle Antal, Breuer Marcellnek és Moholy-Nagy Lászlónak – a Bauhaus Dessau két egykori magyar művészegyéniségének – ajánlott. A kiállítást megtekintve Fiedrich Schiller jut eszembe, mert itt „a legnagyobb nyugalom és a legnagyobb mozgás állapotát” egy időben tapasztaljuk.