SEJTÉSEK és SUGALLATOK - Mű a Szentföldről - kiállítás Budapest, Magyar Nemzeti Galéria - 2010 október 1-10. Budavári Palota C. épület. "Maga a látvány nehezen meghatározható. A művészettörténész bajba kerül, megtorpan már az elemzés legelső pillanatában. Le kellene írnunk azt, amit látunk. Ám ezt a művet nem tudjuk lineárisan olvasni. Milyen téridomot látunk? Kiindulópontként tehát adott egy tiszta geometriai forma, valami, amit tökéletesnek képzelünk, s amely bizonyos síkokból elmetsződik, deformálódik azért, hogy több orcája lehessen, mint alapesetben. Ezt a deformált, átalakított térformát mintha tésztaszaggatóval formálta volna a konstruktőr: alakzatok “hiányok” kerülnek egymásra, s ezek a három nagy világvallás (muszlim, keresztény, zsidó) jelképeinek képi töredékeit mutatják fel - a szemlélő nézőpontjától függően - folytonosan változó összetételben. Nem a megszokott képzőművészeti eljárásokkal találkozunk: nem megformálja, vagy belekarcolja a mintát az anyagba, hanem a réztömb különböző hiányai és anyag-kitüremkedései vagy visszahúzódásai adnak szemünkben összeolvadó konvencionálisan értelmezhető képet: ebben az esetben félholdat csillaggal, keresztet és hatágú csillagot. Az alkotás körbejárásra készült, egyetlen nézőpontból tulajdonképpen értelmezhetetlen: a szemlélés folyamata, a körbejárás teremti meg a mű esztétikumát, tartalmát. A média olyan jelszavakat harsog, mint “tolerancia”, “a másság tisztelete” vagy a “kultúrák párbeszéde”. A világ hangos ezektől a szavaktól, miközben inkább halkan, befelé fordulva juthatunk el az elfogadás belső egyensúlyához. Lényeges különbség van a szavak fegyverként vagy manipulációs eszközként használható tulajdonsága és a hosszú éveken át érlelt igazságok halk, esztétikum általi kimondása között. Egyrészt kirívóan aktuális - a média kifejezésével: “trendi” - problémákról beszél Kelle Antal: vagyis reagál a korra, másrészt saját útja vezetett idáig, belső koordinátarendszerében talált néhány szétsugárzó origót, ahol igazságok sűrűsödnek." Molnár Eszter művészettörténész