Escher sok épületbelsőt ábrázoló fametszetén használt kétféle értelmezhetőségű, vagy másképp nevezve „átfordulós”, pozitív-negatív ábrázolásmódot, amelynek a részleteiről nehéz eldönteni, hogy kiállnak vagy éppen beugranak. Kedvem támadt, hogy ebben a tér három irányát felhasználó illúzióvilágban létrehozzak olyan interaktív plasztikákat, amelyek emlékeztetnek a lépcsőzetességre, sőt elcsavarodásukkal – mint egy csigalépcsőrészlet – lehetővé teszik a más merőleges síkokba történő átmenetelt. Így született meg ez az absztrakt formarendszer, a Lépcsők című munkám, amelynek lényege a különböző hosszúságú statikus hasábok végén található, díszként is felfogható lépcsőzet. Az elemeket sokféleképpen állíthatjuk, fektethetjük, elcsúsztathatjuk, elfordíthatjuk, ezáltal mindig találhatunk olyan hagyományosan vagy legyezőszerűen kialakított formákat, amelyek biztosítják a térben egymást metsző képzeletbeli síkhálózatba való átlépéseket.